Szükség van egyáltalán belsőépítészre? Hitek és tévhitek.
A belsőépítész nem luxus, a lakberendező nem szimpla stílustanácsadó. Nem, nem arról szól ez, hogy melyik rokokó csillárt akassza a kedves vevő a dizájnasztal fölé, ha biztosan be akar kerülni a Lakáskultúrába. Nem a kastélyt újraálmodó milliárdosok kiváltsága. Józan, az árát bőségesen visszahozó szolgáltatás, én ebben hiszek.
Egy panelt is el lehet rontani, és kis költségvetéssel is el lehet úszni.
Bármilyen vándormadár is valaki, életében legfejlebb ha néhányszor vág bele lakásátalakításba, és szinte törvényszerűen a saját kárán tanul meg sok mindent. Nem figyelhet oda az összes apróságra, becsúsznak óhatatlan hibák, amikre egyszerűen nem gondolt: az ajtó kényelmetlenül nyílik, nem lehet normálisan szellőztetni, nincs ott elég fény, ahol kéne, nem tudja hova tenni a samponos flakont, nem esik kézre a villanykapcsoló -- vagy hogy amit kitalált, annál esetleg létezik sokkal takarékosabb megoldás. Évek bosszankodását és egy újabb átalakítás költségét lehet megúszni egy szakember segítségével -- mert ez igenis szakma, nem igaz, hogy attól, ha az ember lakni tud, már lakberendezni is kell tudjon.
Bármilyen mesterembert meghallgatunk, rögtön elmeséli, milyen rengeteg pénz és energia úszott már el azon, ha valamiről nem szóltak idejében. Hány tonna falat bontott le és épített vissza, hány mosdót szerelt át mégis a másik falra, hány megrendelőt látott belefásulni a folyamatos döntési helyzetbe és az örökös javítgatásba. Ezt egyszerűen nem érdemes így. Biztonság, nyugalom, precizitás, pontosan meghatározott feladatok és költségek... Ezt tudja a belsőépítész, ezt tanulta, és a munkája során már szembesült minden olyan problémával, ami másnak eszébe sem jut.
Nem arról van szó, hogy valaki nem tudja eldönteni, melyik csempe tetszik neki. Sokan ösztönös stílusérzékkel kombinálnak, tökéletesen el tudják képzelni, hogy fest majd készen, amit megálmodnak. A lakberendező ezt tiszteli is, együtt tud működni azzal is, akinek sem ötlete, sem kedve az egészhez, és azzal is, aki egész nap dizájnújságokat lapozgat. Ennek a szakmának talán legnagyobb szépsége a hitetetlen változatosság: még ha lenne is két teljesen egyforma lakás vagy ház az ember praxisában, akkor is teljesen más igényeknek kell megfelelni. És -- már csak ismétlem --, ezt tanultam. Tudom, mennyit számít, hogy valaki szokott-e olajban sütni, hív-e vendégeket, tart-e kutyát, tévézik vagy olvas-e inkább esténként. Nekem biztosan eszembe jut, hogy a ruhákat nem a szoba közepén akarják majd kiteregetni, és a felmosó vödröt is el kell rakni valahová.
Olyan elképesztő sok apróságon el lehet csúszni, pedig bizony az otthonunkban a nem működő apróságok naponta feldühítenek. Tervezzen, tervezzünk együtt szakszerűen, egészen biztosan megéri.